L aci sokat túrázik, ezért kényelmesebb, szélesebb kormányt rakott a Guzzira, és még egy rozsdamentes acélból készült csomagtartót is felszerelt rá. így aztán ha nem is café racer, de legalább valami „café tourer” született, ami sportosabban vezethető, mint az átépítés alapját adó motor. Hinné valaki, hogy ez a gép, ami félúton van a café racerek és a túramotorok között, valamikor Moto Guzzi Stone volt?
Lehetett volna egyszerűen venni egy Triumph Bonneville-t, de az túl sima járású motor, és Laci szerint az ódon stílushoz nem illik a rezgés-mentes blokk. Ezért döntött a darabos járású Moto Guzzi mellett. Ennek viszont alaposan neki kellett esni, hogy az ízlésének megfeleljen. Először leszerelt mindent, ami az eredeti Guzzi-kövérségre utalt, aztán elkezdte keresni a megfelelő alkatrészeket.
Végül egészen messzire nyúltak vissza múltba, a café racerek fénykorába, a hatvanas évekbe, mert egy Pannónia benzintartályát szélesítették ki. Igaz, hogy a stílus inkább keskenyebb tankot igényelt volna, de a látványt feláldozták a túraigények miatt. Az ezüst fényezéshez a futómű és a kardánhajtás végtelennek tűnő polírozása társult.
Az ülés alatti idom acéllemezből készült, a hátsó sárvédő viszont gyári. Yamaha gyári. A Virago-sárvédő ívébe pont beleillett a Louis hátsó lámpa. A Stone alacsony ülése természetesen szóba sem jöhetett, ezért teljesen újat kellett készíteni.
Alig lett kész a motor, máris majdnem összetört. A csapat elé kikanyarodott egy autó, ezért Laci belemart a fékbe. A mögötte haladó BMW motorosa kicsit lassabb volt, és olyan közel kerültek egymáshoz, hogy a BMW bal első féktárcsája hozzáért a Guzzi jobb kipufogódobjához. Nem estek el, de utána mindketten kicsit szaporábban vették a levegőt, a szerencsés eset emléke pedig olyan nyomot hagyott a motoron, mintha hátulról nekiszaladtak volna egy sarokköszörűvel.
Richard