parallax background

A polírozás művészete

Wild Magazin 159. – Savage LowRider
2009-02-04
ERŐS PAPRIKA A PUSZTÁBÓL! Kawasaki ER-6F
2010-05-05
 

Az elmúlt hetekben egy ismert szegedi motorépítő csapat, a Lowlander Cycles műhelyének voltunk rendszeres látogatói. Joggal adódhat a kérdés, hogy miért is téma egy elsősorban kétkerekűekkel foglalkozó vállalkozás a Carstyling.hu-n.

Nos, egyrészt a fiúk mozognak autós vonalon is, másrészt pedig egyvalamiben a verhetetlenek közé tartoznak, nem csak idehaza: ez pedig a fémpolírozás.

Lowlander Cycles – akikre büszkék lehetünk

A fent említett indokokon túl pedig, az egyedi motorok építése legalább annyira művészet, mint az autók magas fokú optikai tuningja: a kis délalföldi műhelyben az évek során ugyanis számos nemzetközileg is elismert motorbicikli látott már napvilágot. A srácok – és persze alkotásaik – a hazai és külföldi kiállítások rendszeres vendégei, az újabb és újabb egyedi vasparipák pedig évek óta tartják izgalomban az idevágó szaksajtó munkatársait. A komplett motorok mellett teljesen saját gyártású és szabású alkatrészek is kerülnek ki a kezeik közül, kezdve a tankoktól a kipufogóvégekig, rendelésre gyártott kiegészítők terén pedig nem csak motorépítők, de ismert hazai tuning cégek is az ügyfeleik közé tartoznak. A Lowlander csapata előtt ugyanis nincs lehetetlen – a polírozás, a műhelyvezető, Misi elmondása szerint, csupán a mellékes munkálatok közé tartozik, mégis rengeteg megkeresésük van e téren. Mindez pedig nem is csoda, hiszen mint látni fogjuk, ez a művelet közel sem olyan egyszerű, mint először gondolnánk – pláne, ha professzionális szintről beszélünk.

Minden, ami fénylik

A tükörfény nem csak a felnik művészete: polírozni gyakorlatilag mindent lehet egy autón, ami fémből van, legyen szó akár a motortér vagy a futómű alkatrészeiről, vagy a kipufogóról. Ha a felni polírozásról beszélünk, az átlagember eszébe leginkább az a kép ötlik, ahogyan valaki egy fúrószárra rögzített dörzskoronggal nekiesik az alumíniumnak, majd kisvártatva lefújkálja a felesleget a szépen csillogó küllőkről, a boldog tulajdonos pedig már legszebb mosolyát a tükörfénybe villantva szerelheti is az autóra a kerekeket. A gyakorlat azonban egészen mást mutat: a fémpolírozásnál kevés piszkosabb, és idegtépőbb munka létezik a külső optikai átalakítások tárházában. Magát a folyamatot leginkább a fényezők munkájához lehetne hasonlítani – ahogyan abban a szakmában sem rögtön a lakkot fújják rá a rohadó kasztnira, úgy itt is számos előkészületet igényel, hogy a legutolsó, és a folyamat legkisebb részét magában foglaló tükörpolírozásra sor kerülhessen. A munka zömét, ahogyan a festésnél az előkészítés, gittelés, és persze a rengeteg csiszolás viszi el, úgy a polírozás során is a megfelelő alapok kidolgozásán van a fő hangsúly.

Hogyan is történik mindez?

Az első, és egyben legnehezebb mutatvány minden esetben a gyári festék lebontása jelenti a felnikről. Ehhez a kromofágtól kezdve, a különböző drótkorongokon keresztül a kisebb-nagyobb csiszolószerszámokig minden bevetésre kerül. A művelet annál nehezebb, minél bonyolultabb kialakítású a felni, a feleslegessé vált réteget ugyanis géppel sem egyszerű lekaparászni, ha pedig a különböző zegzugokhoz, mintákhoz már csak kézi csiszolóval lehet hozzáférni, a helyzet igencsak rossz. A gyártás során, ahhoz, hogy a festés megtapadjon az alumíniumon, Kattints a képen a galéria megtekintéséhez!legalább 2 mm vastagságban speciális alapozót visznek fel a felnik felületére, majd erre jön még maga a festék, majd a lakk. A célszerszámnak ideálisnak tűnő festékmaró folyadék a lakkot és a fényezést valamennyire eltávolítja ugyan, az alapozót azonban csak kissé, és nem is túl sok időre megpuhítja, ebben az állapotában pedig már neki lehet esni a drótkoronggal. Mindehhez azonban kb. kisebb vegyvédelmi öltözet is erősen ajánlott, a szélrózsa minden irányába csapódó kromofág ugyanis még nem kapta meg a dermatológiailag tesztelt, 100% bőrbarát minősítést. A móka addig folytatódhat, míg az alapozó vissza nem keményedik, de kár azt gondolni, hogy a felpuhult változattal – ami rosszabb esetekben még ragadhat is – annyira hálás dolgozni.

Miután a festék már lekerült, a következő lépés az így kapott igencsak rücskös, lyukacsos felület simábbá csiszolása. Ennél a lépésnél lesz először mérvadó, milyen alapossággal sikerült megszabadulni a festéstől, hiszen hanyag előkészítés esetén könnyen előfordulhat, hogy míg ugyanazon a felületen az alumíniumból sokkal több kerül kicsiszolásra, mint az időközben lekopó, foltokban ottmaradt festés alatt. Ebben az esetben rövidúton kerülhetnek domborzati elemek és hullámok a felnire, amit később aztán rendkívül nehéz kijavítani – ha ki lehet egyáltalán. A csiszolás első körben a gyári öntésben maradt barázdák aljáig történik, először egy rendkívül durva, majd fokozatosan finomabb csiszolóeszközök használatával.

Az így kapott felület már teljesen sima, azonban még valamennyire biztosan hullámos marad. Sokan már ebben az állapotban nekiesnek a polírozásnak, az igazán tökéletes eredményhez azonban még itt kell, hogy következzen a finomhangolás. Gépi csiszolással – pláne bonyolultabb felnik esetén – lehetetlen minden ívet szépen lekövetni, a nagyon minimális gödröcskék, csiszolás után maradt apró barázdák viszont fényben elég bosszantóan tudnak látszani, egy kiállításokra járó autó vagy motor esetén ez pedig egyáltalán nem megengedhető. Itt jön képbe a kézi csiszolás, és a hozzá tartozó közkedvelt eszköz, a vízpapír, mellyel fokozatosan finomabb szemcsézés mellett, szintén több lépcsőben dolgozzák át a felnit. Az így kapott felület az, amit már lehet polírozni.

A polírozás, vagy ahogyan még szaknyelven hívni szokták, a „fényezés” már tényleg csak a jéghegy csúcsa: belülről kifelé haladva, filckoronggal, elsősorban gépi úton, polírpaszta segítségével történik. A polírozásra is legalább két körben kerül sor, ez adja meg végül azt a fényes felületet, melyen – megfelelő elő munkálatokat követően persze – a légy is seggreesik majd. A polír felni a ráeső fény 100%-át visszaadja, ezért is szokták „tükörpolírnak” is becézni.

Nem biztos, hogy házilag is szép lesz

A teljes művelet leírva egyszerűnek tűnik, a minőségi végeredmény azonban korántsem garantált, ha nem szakavatott kezek végzik. Főleg a nagyobb egybefüggő felületek egyenletesre simítása, vagy a nehezen hozzáférhető zegzugok megmunkálása az – legyen szó akár a felnibe vésett, vagy domború feliratokról – ami szinte már a szobrászművészet határát súrolhatja bizonyos esetekben. A felületes, elnagyolt előkészítéssel, és főleg a kézi csiszolás mellőzésével a fém fénye sosem lesz az igazi, még távolról sem. A profi végeredményért egy-egy átlagos felnire mindennel együtt 6-8 órát rá kell számolni darabonként, hogy később igazán büszkén feszíthessünk majd a kiállított vas mellett. Bonyolultabb görgők esetén, ahol több a „kézimunka”, sok, géppel nem, vagy nehezen hozzáférhető felülete van, az időtartam még tovább növekedhet.

A polír felni szépségét, a szakszerű csiszolás mellett alapvetően a felni anyagának összetétele is meghatározza. Az alufelni, nevével ellentétben nem színtiszta alumíniumból van, hanem számos ötvözetet – magnéziumot, szilíciumot – tartalmazhat. Az, hogy ki milyen plusz anyagokat, és főleg milyen arányban használ fel belőlük, gyártónként változik, és nem alapszabály az sem, hogy a márkásabb felnik szebben is fognak csillogni polírozás után. Amiből jó eséllyel előre jósolni lehet, az a küllők és a peremek vastagsága: általában minél vékonyabbak ezek az elemek, annál erősebb anyagból készítették a felnit, az ötvözeteknek köszönhetően pedig a krómhoz hasonló szintű csillogást lehet elérni. Gyengébb összetételű felniknél viszont hiába makulátlan maga a kivitelezés minősége, gyakran akár a túloldalig is átcsiszolhatunk, akkor is opálos lesz.

Tükörpolír kontra krómbevonat

Joggal adódik a kérdés, hogy ha a cél a króm csillogásának elérése, miért nem egyszerűbb krómbevonatot készíteni a felnire. Az első ok mindenképpen az ár: a krómozás nem csak sokkal bonyolultabb, de nagyságrendekkel drágább eljárás is a polírozásnál. A másik ok, hogy alumíniumot önmagában krómozni gyakorlatilag lehetetlen. Megoldások természetesen léteznek, de ezeket utólagosan alkalmazva korántsem biztos, hogy a végeredmény annyira tartós lesz, mintha egy, már gyárilag is ezzel a technikával készült felnire ruháznánk be. A különbségek főleg sérülés esetén jöhetnek ki – míg egy megkarcolt, leütött polír felni viszonylag könnyen javítható, addig a lepattogzott krómbevonatot először egy az egyben le kell darálni, a felnit újra kell csiszolni, majd a fényt újra fel kell rá vinni.

A polírozott felnik karbantartása

Tény viszont, hogy a polírozott kerekek sokkal érzékenyebbek is, mint bármelyik festett, vagy akár króm felni. Sokkal jobban kell rá vigyáznunk, nem csak a külső sérülések, hanem a felület érzékenysége miatt is. Bármilyen szennyeződés is éri, érdemes a lehető legrövidebb időn belül eltávolítani róla, legyen akár esővíz, sár, vagy bármi, ami megmarhatja a tükörsima felületet. Tisztítani csak tiszta vízzel, esetleg – ilyen felniken biztosan kipróbált – autósamponnal javasolt, hiszen a mosók által használt vegyszerek is könnyen ellenségünkké válhatnak: a kátrányoldót és társait akár el is lehet felejteni, a makacs szennyeződésekre ezentúl a nitrohigító lesz a hatékony eszköz. A tisztítás kizárólag kézzel, vagy magasnyomású berendezéssel történhet, értelemszerűen a kefés mosó sem az, amit az így megmunkált felnik szeretnek.

A legfontosabb pedig, hogy takarítás után a nedvességet minden esetben puha, pamut ronggyal távolítsuk el, ugyanis oldottan a csapvíz is tartalmaz sót, ami a polír felni legfőbb ellensége. Így azt mondani sem kell, hogy a téli, felsózott utakra végképp ne használjuk őket. Az elhanyagolt felni nagyon rövid időn belül lemattul, a só pedig foltokban ki is fehérítheti az aluminiumot.

Mibe fáj a polír?

A tükörpolírozás költségei igen nagy szórást mutatnak országszerte, ugyanígy az ár/minőség aránya is változó.

Lowlander Cycles tarifái hűen tükrözik a minőségi munkát, kifejezetten csak ajánlani tudjuk őket.

A felni polírozásához a gumiköpenyt minden esetben el kell távolítani, így annak a költségével még számolni kell.

 

A gyakorlatban mindez persze nem ennyire borzasztó, mint elsőre tűnik. A tapasztalat az, hogy a hazai időjárási viszonyokat tekintve, ha felsózott úton nem használjuk, esős napokat követően pedig estére rendre áttörölgetjük a felniket, 1-2 évig biztosan megtartják a fényüket. Az ápolásban segítségünkre lehetnek mindebben a különféle, kifejezetten erre a célra készült kézi polírozó paszták is, melyekkel időközönként újjávarázsolhatjuk a felni fényét. Hacsak nem padkázzuk őket halálra, az időszakos újrapolírozás költségei sem magasak egyáltalán, tekintve, hogy durván csiszolni ez esetben már nem kell.

Egyéb megoldások

A polírozott felnik védelmére, a rendszeres ápolást kiváltandó, egyéb megoldások is léteznek. Az egyik kézenfekvő opció, a gyárilag krómozott kerekekhez hasonlatosan, a felnik lakkozása lehet. Ennek hátulütője, hogy a polírozott alumíniumon a lakk egyáltalán nem tapad meg, gyakorlatilag olyan lesz, mintha a felületre egy fóliát zsugorítanánk rá. Ezek után azonban nem elég, hogy a felni fénye sem lesz ugyanolyan, mint natúr állapotában, de elég egy egészen apró kavics, amitől a lakk megsérül, a víz aláfolyik, és már szép nagy darabokban pattogzik is le az egész – mellékhatásként pedig még a polír felület is szépen bemattul.

A másik ismert lehetőség a nanotechnológiás kezelés. Hasonlóan a szélvédőhöz és a lakkozáshoz, kifejezetten felnikre is létezik eljárás, ami a víztaszítóvá teszi a felületüket. A technológiáról hamarosan oldalunkon is részletesen olvashattok, az pedig, hogy mindez polírozott esetben is működik-e, jelenleg is tesztelés alatt áll. Az eredményekről tavasszal beszámolunk!